nézd az eget
ezt a lassú monoton óceánt
a felhők egysíkú ágyát
ahogy ringás nélkül
összegyűjti a bodrokat
és haragot dagasztat belőlük
régi elfeledett istenekkel
feküdj hanyatt és hidd felette lebegsz
mint elmozdult világ árva gyermeke
ki nyugodni térne szíve elől
miben fekete emberek fortyognak
akár a szurok ha lelkeket kell foltozni
emlékezz anyádra
ki egykor fekete hajával borított
rád szelíd éjt s hangja mint a xanax
távoli ködös tájra vitt
emlékezz apádra
az örök csavargóra
aki hitte egyszer úgyis hazatér
és szerencse patkóját szorongatva
lepattogzott festékes padokra dőlve
vacogta le magáról a hajnali dér fogait
légy gyermek
naiv szeretetet befogadó test
anyádon csüngő kolonc
a rácsodálkozás igéje
légy halott
a kezdettől a véghez jutó
csavargó
a mocsárban gázló
egykor hithű pap
végül légy önmagad
vagy a semmi
fogadd el hogy elmozdult
ami elmozdulhatott
vagy tekints messzebb az égnél
a csillagoknál
és válj azzá ami voltál vagy s leszel
a nincs: az idő ellopott emlékei
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 11:56 :: Jagos István Róbert