Kis István Mihály : Az ősi jel

Garatra hull az ősi jel…

Ahol a resti holdra száll,

lipántos csirke álldogál.

Garatra hull az ősi jel,

részegen nyög és mégse nyel.

 

Liftezik fel, le, gyűl a nyál,

tódul, amit a séf ajánl,

hatodra oszlik szét a lép,

s borul a tiszta utcakép.

 

2015. június 3.

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Kis István Mihály
Szerző Kis István Mihály 35 Írás
58 éves vagyok. Több szakmában dolgoztam: esztergályos, állategészségőr, háztartási-gépszerelő. Felnőttként, 25 évesen érettségiztem. 1994-ben leszázalékoltak, jelenleg átmeneti járadékot kapok. Szeretem a verseket, de írni (a gyermek- és ifjúkori sikertelen próbálkozásokat leszámítva) csak idén, azaz 2010 februárjában kezdtem. Nincs kellő verstani ismeretem, de igyekszem tanulni.