saját fotó
Roppant önzően, roppant kevélyen
Koosán Ildikó
ömlik a szó akarva, akaratlan,
megtagadom százszor is magam;
Uram, a szívem rég lakatlan,
kikacag boldog, boldogtalan;
roppant önzően, roppant kevélyen
ébred a hajnal, hívnak a napok,
több a bűnöm, mint az erényem,
rajtam az áldás Uram, szinte sok;
kényszerül szólni mégis a lélek:
áldd meg, áldd meg a hallgatásom
perceit is Uram, ha erre kérlek,
ameddig tart a maradásom
magamat önként vesztegetni;
évtizedek nyüzsögnek bennem,
engedd terheit partra tenni,
legyek könnyű, ha el kell mennem.
2015. július 15.
Legutóbbi módosítás: 2015.09.27. @ 10:22 :: Koosán Ildikó