…egyik szemem sírt,
a másik könnyezett…
E selyemfényű ősz
kitúrt magányomból,
Elmém testemen kívül
bolyong, egyre
közelebb hozzád.
Jövőm kitágul,
új távlatok nyílnak.
A görbülő térből
ifjúságom százszínű
cserepei sosem látott
mozaikká nemesülve
bukkannak újra fel.
Vágyaim élednek,
vérem forrón száguld
szívemben, miközben
ízületeim megsúgják,
a lányok kergetése
már nem nekem való.
Nem szólt fanfár,
dob sem pergett,
csak felbukkantál
villódzó kíber térben,
elgázolva szívemet.
Biteket és bájtokat
szedek sután csokorba,
virtuális galamb röpíti
hozzád énekemmel.
…egyik szemem sír,
a másik már nevet…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Márkus László