Ványadt szöcske huppant
ölembe. térdemnél megült.
Megbámult sárga villamost
és piros trolit,
meg a másik padon
ücsörgő sápadt prolit,
ki némán időzött,
egy sörrel öblítve
a hétvégi munka porát.
Korábban jobb jövőt
remélt, de néki sem jutott.
Belesavanyodott a mába,
mint ecetes hagymába
holmi apró halak,
melyek finomak ugyan,
de jövő számukra
nem volt más,
mint a dunsztosüveg.
Legutóbbi módosítás: 2015.09.04. @ 10:52 :: Márkus László
