Szóljon ma erről a szív, míg
kenyeret szel a kéz, vajba mártózik a kés.
Míg lobog a víz, duruzsolása hozzám
beszélő ajkad, törtzöld jázmin
ficánkol, úgy lóg zsinóron, bennem
rajtam kívül: teámból ki-be száll
a halál, miközben fátyolosan
hull le az álom – kucorból lesz ismét,
gömbölyűből mozgás – hiányod.
És feltérdelek. Kezem zsoltároskönyv
Isten templomában. Végigsimít-e
puha rongy? Belehalni az időbe,
csak azért, mert itt örökkön
életre kelsz,
mikor bátorrá szépül bennünk
a nyugalom.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Marthi Anna
