Seres László : Új Teremtés

2015.09.24. Seres László Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Zörgessetek,

hogy érezzem kimondatlanul,

ti akartok választani engem. 

A Kiválasztottat. S megnyílnak

előttetek kapui a mennynek.

Hegyek omlanak lábaitok elé

porrá zúzottan, s mint a holtak,

tengerek száradnak ki.

Lelketek vásznán a bűn 

csillagokig ér.

A Nap elsötétül,

s megáll forgásában a Föld.

 

Megkegyelmezek, 

Teremtett Lények, mégis

az utolsó óra előtt,

s kedvetekre ítélkezem,

emberré visszagyúrva

egymásba mind.

Egyetlen Eggyé,

ahogy rég, egykoron.

Még egy esélyt adok.

 

S a Világot

újra teremtem. Nektek.

Ennyi jár csak, nem több.

Enyém a menny s a hatalom.

Tiétek a Föld.

 

Boldoguljatok.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.09.24. @ 14:01 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.