Ennyi kellett ahhoz, hogy éljek.
Ennyi kell, hogy meghaljak.
Ennyi kell, hogy nevessek.
Ennyi kell, hogy szomorú legyek.
Ennyi kell, hogy lekéssem a buszt.
Ennyi kell, hogy gyűlöljelek és
Ennyi kellett ahhoz, hogy szeresselek.
Minden egy másodpercen múlik.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Seres Rebeka
Nyomtatás Rigo Jóska, az állatorvos… Csak a cujkát szerette, más italt nem ivott, abból is az úgynevezett „öreg cujka[1]” nevezetűt. Senki olyan herepörköltet nem csinált, mint a felesége, a Moldovából származó madam Rigo. Csak így szólította mindenki, a keresztnevét nem [… Tovább]
Nyomtatás Sándri néni a konyhában tett-vett, készítette össze az ebédnek valót. Egyedül élt, leánya, Ella néha meglátogatta, néha családostól, máskor csak úgy magára. Három gyermeke volt, két leányka, s egy fiú. Férje mozdonyvezető. Szolidan éltek, de nem szűkölködtek. Sándri néni [… Tovább]
Nyomtatás Zoli, a terrier keverék izgatottan futkorászott a kerítés mentén. Nagyon nyugtalanította az a rossz szagú autó, ami éppen most állt meg a ház előtt. Minden járművet ismert, amelyik néha meg-megállt a kapujuk előtt, legyen az kerékpár, talicska, vagy gépkocsi. [… Tovább]
Nyomtatás Az új irodavezető, Ádám, a szoba távoli sarkába állíttatta fel íróasztalát, úgy, hogy az ablak a bal keze felé essen. Az ablak a hivatal szépen rendezett kertjére nézett. Jól láthatók voltak innen a második emeletről a díszbokrok sorai, a [… Tovább]
Nyomtatás Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott [… Tovább]
Nyomtatás „… mássz le a toronyból, és kezdd el élni az életed…” (Gilbert) Mint most is. Már egy éve ülök a kerekesszékben, és hogy átkoztam azt a percet, amikor felültem arra a motorra, amit sikeres érettségi vizsgámra kaptam Svédországban [… Tovább]
Nyomtatás (csak egy hangulat boldogult ifjúkoromból) Az iskolában mindig meséltem a lyukasórákon. Mint osztályfelelőst engem szidtak a tanárok, ha ilyenkor zajongott az osztály. Kitaláltam, hogy ha érdekes dolgokat mesélek nekik, csendben maradnak. Felültem az első padra és szembe fordulva [… Tovább]
Nyomtatás Gyermeki lelkemben mély nyomot hagyott a háború – a II. Világháború. A hosszú évek során sikerült elásni, tudatom mélyére száműzni a bomba sivításának hangját, az óvóhelyek rettenetét, a lebombázott házak képét. És most előjöttek! Álmaimban, de ébrenlétben is [… Tovább]
Nyomtatás Mi mennyi? Poros nyári délután volt. Az útmenti fákon verebek hangoskodtak, s háztetőn szédülten burukkolt egy golyvás galamb. Fenyő borította, nagy hegyek vigyázták a városka házait, meredek utcáit, az embereket, a templomtéren hancúrozó gyerekeket. Gyárfás a cseresznyefa alsó [… Tovább]
