Böröczki Mihály - Mityka : Nagykendő

Nyomtatás

A puhájába kedvvel burkolóztak,

mert ellene állt szélnek és a hónak,

az ősz, a tél úgy melegedett benne,

mintha a világ nagykabátja lenne,

egy öreg megszokásnak volt a foglya,

a számolatlan gyapjú szénaboglya,

az egész falum nőneműnek látom,

átdideregnek a templomhomályon,

a kendő csücskét kezük markolássza,

és belemelegszenek az imába,

a viselésük szabta meg a sorsát,

és parancsoló igény szerint hordták,

meg néha öreg kezeikbe tették,

a didergősre sikeredett esték,

a legegyszerűbb asszony-viselet volt,

úgy kerekült föléjük, mint a mennybolt,

a telt időtől úgy nehezedett el,

hogy telepakolászták szeretettel,

jaj, annyi kendő kopott el azóta,

és bánom, hogy csak ennyi maradt róla.