A pókok könnyű, ragacsozó szála
keveredik az október hajába,
tapad bokorra, ágra, rojt-levélre,
majd ráfekszik a könnyűvérű szélre,
s a Nap hunyorgó, fátylas fénye mellett,
eltáncolják a hullámzó szerelmet,
sok leskelődő, mintha erre várna,
ám az öröm nagy kapuját kitárja,
és szemérmesen összetekerőzve,
egy karcsapással beúsznak az őszbe.
Legutóbbi módosítás: 2015.10.03. @ 08:27 :: Böröczki Mihály - Mityka