Böröczki Mihály - Mityka : Sírkert

2015.10.31. Böröczki Mihály - Mityka Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Midenszentek volt. Őszutó.
Fölcsöndültük apámat.
Koszorú. Mécses. Néha szó.
Hideg kő. Enyh anyámnak.

Tett-vett. Az egész temetőt
egy hiányba terelte,
félig hunyt szemmel néztem őt,
míg ki-bejárt a lelke.

Lehajlott apám fölibe.
Helyet lelt szál virágnak.
Odaült sírja tövibe.
Öreg lett. Félni fáradt.

Az egész végül egybe forrt.
Mozdulatok. Alázat.
És csöndjét átadta a holt,
két ima közt anyámnak.

Legutóbbi módosítás: 2015.10.31. @ 11:57 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.