Egy meghatározhatatlan, emellett abszolút felismerhető napon Lehetséges Kisördög még maga sem tudja, de hamarosan útnak indul a Teljesen Elképzelhető Varázskastélyba, csakhogy úton odafelé váratlanul és teljesen elveszik.
Olyannyira elveszíti önmagát és teljes lelki egyensúlyát, hogy nekiütközik egy hatalmas épületnek, ami a Semmiből nőtt ki épp az orra elé. Felnéz, nagyon hosszan és nagyon sokáig, mert az épület olyan magas, hogy ilyet még az örökkévalóság lényei is csak nehezen tudnak álmodni, nemhogy felépíteni. Az épület homlokzata előtt egy felirat lebeg:
NAGYON FONTOS MUNKAHELY
Lehetséges Kisördög összeráncolja a homlokát és némi gondolkozás után homlokára csap — csak finoman — és ezt motyogja:
— Hümm-hümm, Nagyon Fontos Munkahely. Olyan ismerős ez Valahonnan. Én itt ismerek Valakit. Igazán beugorhatnék meglátogatni Valakit, hogy jobb kedvre derítsük egymást.
Nyújtózkodik egy nagyot, hogy elérje a kilincset a Nagyon Fontos Munkahely kapuján, majd megbirkózva a súlyos kapuval, belép a Roppant Tágas Csarnokba, ahol a Szigorú Tekintetű Biztonsági Őr azonnal feltartóztatja.
— Jó napot Lehetséges Kisördög! Hová-hová ilyenkor Munkaidőben? Van belépési engedélye? Tud Valaki arról, hogy váratlanul és teljesen eltévedve érkezett ide?
Lehetséges Kisördög egy pillanatra megrémül, de aztán kivágja magát a szorult helyzetből.
— Már emlékszem! Nem Valaki dolgozik itt, hanem Valószínű Vámpírka és Még Sokan Mások. Kedves Szigorú Tekintetű Biztonsági Őr, nyugodtan csak csörgesse meg telefonon Valószínű Vámpírkát, biztos vagyok benne, hogy fogadni fog.
Mondandóját befejezve Lehetséges Kisördög dudorászva nézelődni kezd a Roppant Tágas Csarnokban, néha meg-meg rázza popóját és farkincáját — ilyenkor apró szikrák hullanak ki belőle, amit azonnal eltüntet lábacskáival, nehogy tűzveszélyes elemként kitegyék a szűrét az utcára. Ezalatt Szigorú Tekintetű Biztonsági Őr szemmel tartja őt, mint igen gyanús egyént, és telefonál, telefonálás közben méltóságteljesen hümmög egyet-egyet, majd végül egy nagy sóhajtással kísérve:
— Igen, értem Valószínű Vámpírka, Lehetséges Kisördög semmilyen veszélyt nem jelent a Munkaidőre, nyugodtan beengedhetem az épületbe. Rendben.
Ezzel Szigorú Tekintetű Biztonsági Őr leteszi a telefont és odaszól a még mindig halkan dalolászó Lehetséges Kisördögnek:
— Menjen Lehetséges Kisördög, Valószínű Vámpírka várja Önt. A Legszebb Emelet Leghosszabb Folyosóján van az irodája. A Teljesen Üvegből Készült Emeletes Liftet balra találja, a Roppant Tágas Csarnok végében.
Lehetséges Kisördög áttrappol a Roppant Tágas Csarnokon, egészen a Teljesen Üvegből Készült Emeletes Liftig. Erről a liftről mindössze annyit kell tudni, hogy egykoron Willy Wonka csokigyárában volt, de onnan ellopta a Munkahelyi Maffia, és upgrade verzióként hozzáfejlesztettek egy emeletet, amiben a Hónap Dolgozója szorgoskodik Íróasztalával és Kényelmetlen Székével együtt, így mindenki megfigyelheti bármikor, mit kell csinálni Munkaidőben a Nagyon Fontos Munkahelyen.
Miután Lehetséges Kisördög beszáll a liftbe, ismerős csokiillat csapja meg az orrát.
— Ahá — gondolja — ez tényleg az a lift, amit elloptak Willy Wonka csokigyárából.
Gyorsan tekergetni kezdi szarvacskáit és bekapcsolva a Csápocskákat leadja ezt a fontos információt Minden Létezőnek.
A Teljesen Üvegből Készült Emeletes Lift nagyon gyorsan felrepíti Lehetséges Kisördögöt a Legszebb Emeletre. Útközben próbálkozik, és nagyot nyújtózkodva megkocogtatja a lift plafonját, hogy az emeleten szorgoskodó Hónap Dolgozója hátha letekint rá, ám az meg sem hallja kopogtatását.
Felérve a Legszebb Emeletre Lehetséges Kisördög teljesen elámul. Gyönyörű panoráma tárul szeme elé, az egész emeleten kifogyhatatlan, ingyenes üdítő, csoki és sütiautomaták működnek, úton-útfélen hatalmasra nőtt, szépen gondozott növények burjánzanak, és két csöndes sarokban is szivárvány-színekben pompázó, apró kis szökőkutakat vél felfedezni körülöttük nagy, süppedős bőrfotelekkel. Néha be-becsapódik egy-egy ajtó, kilép rajta egy elegáns Dolgozó vagy Dolgozónő, kezükben laptopokkal vagy okostelefonokkal sietnek egy másik ajtó felé, meglepő módon soha nem pillantanak fel egy percre sem a képernyőről, hogy megcsodálják a gyönyörű panorámát, vagy megálljanak lazítani az egyik finomságukat kínáló automatánál, esetleg pihentessék szemüket a szökőkút vizén, a burjánzó növények izgő-mozgó levelein, miközben elnyújtóznak a kényelmes bőrfotelek egyikében.
Lehetséges Kisördögnek eszébe jut, elfelejtette megkérdezni, melyik irodában dolgozik Valószínű Vámpírka, így kénytelen odafordulni az egyik Dolgozóhoz, aki épp mellette halad el.
— Khm-khm. Bocsásson meg kedves Dolgozó… nem tudja véletlenül hol találom Valószínű Vámpírka irodáját?
A Dolgozó először felháborodva tekint fel a képernyőjéről, de aztán megakad tekintete Lehetséges Kisördög szarvacskáján és megenyhül arckifejezése, válaszol neki, meglepően barátságos hangon:
— Jó Napot, Lehetséges Kisördög. Jól ismerem Valószínű Vámpírkát, az irodáját az Leghosszabb Folyosó Északi Szárnyában találja, könnyen fel fogja ismerni, mert hópihék szivárognak ki az ajtaja alól és a tábláján furcsa formájú jégcsapok lógnak. Arra, arra van az északi szárny — mutatja Lehetséges Kisördögnek, aztán már vissza is fordítja tekintetét a képernyőre, és tovább siet a Leghosszabb Folyosón.
Lehetséges Kisördög megköszöni a segítséget, és tovább trappol a Leghosszabb Folyosón. Útközben farkincájával felborít egy egzotikus növényt, amelyet visszaállít a sarokba, majd sűrűn elnézést kér tőle. Ahogy közeledik az Északi Szárny felé, egyre jobban didereg, így néha meg-megrázza popóját és farkincáját, hogy a kihulló szikrácskák átmelegítsék. El is jut Valószínű Vámpírka irodájáig, ahol valóban furcsa formájú jégcsapok lógnak a névtábláján, és hópihék szöknek ki az iroda ajtaja alól. Igaz, Dolgozó elfelejtette megemlíteni, hogy szél is fújdogál a Leghosszabb Folyosó ezen részén, olyan dermesztően hideg szél, hogy még Lehetséges Kisördög is meglepődik.
Kopogtat az iroda ajtaján, de nem hall semmiféle választ.
Kopogtat újra, aztán még egyszer, de csak a dermesztően hideg szél süvítését hallja.
— Egyefene — gondolja — én bemegyek, úgyis vár rám Valószínű Vámpírka.
Mikor benyit az irodába, a kilincs kezében marad, valószínűleg megfagyott és letört, az alternatív valóságban gyakorta megesik az ilyesmi.
Lehetséges Kisördög zavartan eldugja a háta mögé a kilincset, és farkincájával becsukja az ajtót, majd egy helyben toporog — hátha észreveszi őt Valószínű Vámpírka.
Merthogy ő nem látja Valószínű Vámpírkát sehol sem a szobában, csak egy hatalmas hókupacot!
— Szia Vámpírka! — köszön barátjának, hátha érkezik válasz valahonnan, és ekkor döbben rá, hogy a hókupac maga Valószínű Vámpírka, egészen nyakig be van havazva, és ami még ennél is furcsább, a fülén egy fülvédőhöz hasonlatos szerkezet van… először Lehetséges Kisördög azt gondolja, talán megirigyelte tőle a fehér nyuszis fülvédőt, ám később rájön, hogy ennél sokkal rosszabb dologról van szó.
Még mindig kezében a letört ajtókilinccsel, amit most már kissé kétségbeesve szorongat markában:
— Hahó Vámpírka! Emlékszel rám? Én vagyok az, Kisördög!
Semmi válasz, Valószínű Vámpírka meredten néz a képernyőre, kezei még szabadon mozognak, fáradhatatlanul kopácsolnak a billentyűzeten, azt Valamiért nem temette be a hó.
— Valamit tennem kell, méghozzá AZONNAL — mondja Lehetséges Kisördög, most már teljesen kétségbeesve.
Eldobja a kezében szorongatott ajtókilincset és szarvacskáival, kezeivel és farkincájával nekilát kiásni a teljesen behavazott Valószínű Vámpírkát. Sikerül is neki, ásás közben néha meg-megrázza popóját és dúdolgat is, így aztán a pattogó szikrák és hangjának melege fölolvasztják a havat, megkönnyítve munkáját.
— No, kész is vagyunk. Helló Vámpírka, most már nem vagy behavazva, hallasz engem?
Csakhogy még most sem érkezik válasz. Kicsit elkámpicsorodik Lehetséges Kisördög. Aztán gondol egyet, farkincájával lesöpör néhány Teljesen Jelentéktelen Riportot az asztalról, hogy felülhessen, és felpattan oda, leül közvetlenül Valószínű Vámpírka monitorja mellé. Miután elhelyezkedett az íróasztalon, harangozni kezd lábacskáival és vár. Néha bedől a monitor elé, és azt mondogatja:
— Huhúúúúúúúú!
Miután ez sem használ, lekapja a letölthető bikini felsőrészét és beköti vele Valószínű Vámpírka szemét, ahogy a motorosok szokták viselni a motorosszemüveget. Ám Valószínű Vámpírka kezei fáradhatatlanul kattognak tovább a billentyűzeten.
Lehetséges Kisördög egy pillanatra megint összeráncolja homlokát aztán:
— Hát én ezt nem értem… vagyis, rájöttem!!! — odanyúl a fülvédőhöz hasonló szerkezethez, ami Valószínű Vámpírka fülén van, felemeli azt, és bekiabál alá:
— Hahó, Vámpírka, nézd csak ki van itt!
Valószínű Vámpírka kezei megállnak, abbahagyják a kattogtatást a billentyűzeten, és jobbra-balra nézne, ha látna valamit, de nem lát, mert Lehetséges Kisördög letölthető bikinijének felsőrésze épp a szemeit takarják.
— Jaj, Vámpírka, ne haragudj — és ezzel lekapja a letölthető bikinifelsőt Valószínű Vámpírka arcáról és eldobja a szoba egyik sarkába, valószínűleg oda, ahol már a kilincs is landolt.
— Sziamia, Kisördög! De jó hogy itt vagy! Teljesen be voltam havazva, ki sem látszottam a Nagyon Fontos Munkahely Jelentős és Teljesen Jelentéktelen Riportjaiból.
— Hát igen, azt láttam. Mondd csak Vámpírka, mit hallgatsz ezen a fülvédőn, mert olyan furcsán viselkedsz tőle.
— Tessék, Kisördög, hallgass csak bele.
— DOLGOZNI KELL! HASZNÁLD KI A MUNKAIDŐT! EZ A NAGYON FONTOS MUNKAHELY! DOLGOZNI KELL! HASZNÁLD KI A MUNKAIDŐT! EZ A NAGYON FONTOS MUNKAHELY!
Lehetséges Kisördög elképed egy pillanatra, majd így szól:
— Vámpírka, ezeket úgy hívják, hogy Borzasztóan Hülye Hiedelmek. Tudod, hogy nem lenne szabad egész álló nap ilyeneket hallgatni, még akkor sem, ha valószínűleg a Nagyon Fontos Munkahelyen vagy. Nekem azt üzeni most Minden Létező a Csápocskáimon, hogy az Álmodozás és Bolondozás is egy Nagyon Fontos és Kreatív Munka, erre is feltétlen időt kell szakítani.
Valószínű Vámpírka elgondolkozik, gondolkozás közben megakad tekintete először Lehetséges Kisördög kalimpáló lábacskáin, aztán formás kis halmocskáin, majd végül pajkosan hunyorgó tekintetén és ezt mondja:
— Azt hiszem, igazad van, Kisördög. Itt az ideje, hogy álmodozzunk és bolondozzunk kicsit együtt. Van kedved hozzá?
— Hát persze hogy van, Vámpírka, veled Bármikor.
Valószínű Vámpírka csak most tekint körbe és látja, hogy a hó szinte teljesen eltűnt az irodából:
— Mondd csak, Kisördög, te szabadítottál ki engem? Mert itt most már egész kellemes idő van.
Lehetséges Kisördög teljesen elpirul, a padlót nézi, illetve lábujjait számolgatja, és közben motyogja:
— Azt hiszem, igen…
— Oh, Kisördög, hogyan tudnám ezt neked megköszönni? — kérdezi Valószínű Vámpírka.
— Hááááát… Egy Picit Neveletlen Puszi azt hiszem, megteszi — válaszolja Lehetséges Kisördög és váratlanul felemeli fejét és belenéz Valószínű Vámpírka szemeibe, nagyon bátran és nagyon kedvesen.
— Azt hiszem, Picit Neveletlen Pusziból nekem rengeteg van készleten — mondja nevetve Valószínű Vámpírka.
— Gyere csak ide hozzám, Kisördög, hadd öleljelek át, hogy átadhassam azt a Picit Neveletlen Puszit.
Lehetséges Kisördög odalép Valószínű Vámpírkához és engedi, hogy átöleljék és megpuszilják picit neveletlenül.
Pár perccel és egy Picit Neveletlen Puszival később Lehetséges Kisördög megkérdezi:
— Mondd csak Vámpírka… lehet viszont-neveletlenkedni? — és közben nagyon ártatlanul rebegteti a szempilláit.
— Persze, hogy lehet, Kisördög, nem puszi formájában is akár.
Mialatt Valószínű Vámpírka irodájában jó néhány percig tartó viszontneveletlenkedés történik puszi és nem puszi formájában, az iroda ajtajáról leolvadnak a jégcsapok, az utolsó hópihe is eltűnik az ajtó alól, és végül a Leghosszabb Folyosón régóta süvítő dermesztő szél is megáll.
Egyszer csak halk koppanás hallatszik odabent az irodában. Valószínű Vámpírka és Lehetséges Kisördög kibontakoznak a viszontneveletlenkedős ölelésből, és a földre néznek, ahol közvetlen előttük egy sötét színű, tojás formájú tárgy pörög először gyorsan, aztán egyre lassabban.
Lehetséges Kisördög arca felderül, lehajol a furcsa formájú tárgyért, és azt kezében forgatni kezdi.
— Ne ijedj meg Vámpírka, ez egy Időtojás. Ha az örökkévalóság lényei nagyon kedvelik egymást, előfordul, hogy Minden Létező ajándékoz egy ilyet nekik, így a tér és idő korlátait átlépve bármikor üzenhetnek egymásnak az alternativ valóságok világaiban. Az egyik fontos dolog, az Időtojás csak azoknak a kezében lép működésbe, akik igazán kedvelik egymást. Meg kell fogni az Időtojást, és arra kell gondolni, akit látni szeretnél, vagy akinek üzennél. Várj, megmutatom, hogy működik!
Lehetséges Kisördög finoman megszorítja kezével az Időtojást, és szemmel láthatóan gondol Valakire, akit nagyon és igazán kedvel. Az Időtojás rubinszerűen izzani kezd Lehetséges Kisördög markában, és néhány pillanatra láthatóvá válik Kisbarátja, Fülike Hercegnő az Időtojás közepében. Aztán rövid idő után elhalványul, és a tojás felülete ismét sötét, bársonyosan fekete lesz.
— Sikerült Kisördög? Üzentél Kisbarátodnak? — kérdezi Valószínű Vámpírka.
— Hát persze, hogy sikerült! Megbeszéltük, hogy találkozunk hamarosan. Azt mondta nekem, hamarabb, mint gondolnám, azt viszont nem volt hajlandó elárulni, hogy hol. No mindegy, úgyis úton vagyok Valahová, csak közben teljesen váratlanul és teljesen eltévedtem. De azt hiszem — és itt egy pillanatra elhallgat Lehetséges Kisördög és huncutul az ajkába harap —, nem is olyan nagy baj ez.
Ezzel Valószínű Vámpírka markába nyomja az Időtojást, egy ideig összeakadnak az ujjaik, de észre sem veszik, mert Lehetséges Kisördög úgy néz Valószínű Vámpírkára, hogy felfedezni véli annak szemében az összes valószínűséget.
Hirtelen kopogás zavarja meg őket és szétrebbenek, akár a pillangók.
— Valószínű Vámpírka! — szól egy szigorú és sürgető hang az ajtó mögül. — Itt van? Szeretném, ha a Jelentéktelen Riportot minél hamarabb, vagy most azonnal behozná az Unalmas Megbeszélésre, amit mindjárt kezdünk az irodámban.
Valószínű Vámpírka egy szót sem szól, úgy tesz, mintha éppen egy másik valószínűségben tartózkodna. Rákacsint Lehetséges Kisördögre, és meg se moccan.
— Halló, Valószínű Vámpírka, hall engem?
Egy ideig még kaparászik az ajtón Valószínű Vámpírka főnöke, aztán feladja és továbbsiet a Leghosszabb Folyosón, valószínűleg az Unalmas Megbeszélésre.
Lehetséges Kisördög mosolyog Valószínű Vámpírkára.
— Jaj, Vámpírka, ez nagyon kedves volt tőled, de én még véletlenül sem szeretném, ha bajba kerülnél miattam. Amúgy is úton vagyok Valahová, és azt hiszem, most már nem is vagyok eltévedve, úgyhogy megyek is tovább, hogy dolgozhassál. Csak jusson eszedbe néha, vagyis inkább gyakran lekapni a fejedről azt a szörnyűséget — ezzel arra a fejhallgatóra mutat, amiből még most is bugyognak elő a Borzasztóan Hülye Hiedelmek — és ha úgy adódik, használni az Időtojást, hogy átmelegítsen mindazoknak a képe, akiket nagyon és igazán kedvelsz.
Valószínű Vámpírka az ajtóhoz lép, hogy kiengedje Lehetséges Kisördögöt, ekkor veszi észre, hogy a kilincs eltűnt.
— Ne haragudj Vámpírka, azt hiszem, letörtem a kilincset, mikor bejöttem. De várj egy kicsit — és elszalad a szobának abba a sarkába, ahová valószínűleg eldobta a letört kilincset és a letölthető bikini felsőrészét. Egy szempillantás alatt újra ott van az ajtónál, kikapja Valószínű Vámpírka kezéből az Időtojást, és egy apró villanással visszaforrasztja a kilincset.
— No, ezzel meg is volnánk. Nagyon köszönöm, hogy fogadtál a Nagyon Fontos Munkahelyeden, kedves volt tőled, Vámpírka.
— Igazán nincs mit, Kisördög, neked mindig örülök, veled fantasztikusan lehet álmodozni és bolondozni — mondja mosolyogva Valószínű Vámpírka és odahajol hozzá, hogy még egy utolsó neveletlen puszit helyezzen el Lehetséges Kisördög ajkain.
Egy neveletlen puszival később…
— Ööööööö… Arra gondoltam, Vámpírka, hogy itt hagyom neked a letölthető bikinim felsőrészét is, jól jöhet ez még neked, ha esetleg megint teljesen behavazódnál. Csak a kezedbe kell fogni, és apró szikrák pattognak ki belőle — majd Valószínű Vámpírka kezébe nyomja a letölthető bikini felsőrészét.
— Nem fog ez neked hiányozni? — kérdezi Valószínű Vámpírka, és érdeklődve forgatja kezében a kis ruhadarabot, igaz, szemei néha visszakalandoznak Lehetséges Kisördög formás kis halmocskái felé.
— Ó dehogy, útközben Valahová majd beugrok a Szexmanók boltjába, és veszek egy másikat — feleli vidáman Lehetséges Kisördög.
— Hát jó — szól Valószínű Vámpírka, aztán kitárja az ajtót a Leghosszabb Folyosóra és kiengedi Lehetséges Kisördögöt az irodájából.
— Pusszancs tappancs — mondja és illedelmes puszikat hint Lehetséges Kisördög lábacskáira.
— Szia, Vámpírka, vigyázz magadra! — pukedlizik Lehetséges Kisördög, majd egy halk pukkanás kereteiben eltűnik a Legszebb Emelet Leghosszabb Folyosójáról, hogy folytassa útját Valahonnan Valahová.
Valószínű Vámpírka nyújtózik egyet. A képernyőjén váratlanul vastag betűs felirat jelenik meg:
— TISZTELT VALÓSZÍNŰ VÁMPÍRKA! ÖNNEK AZONNAL FELHASZNÁLHATÓ SZABADIDŐÁTUTALÁSA ÉRKEZETT!
Valószínű Vámpírka elmosolyodik, aztán felpattan székéből és elindul a Legszebb Folyosón, pihenteti szemét a szépen gondozott, burjánzó növények izgő-mozgó levelein, megcsodálja a gyönyörű panorámát a Teljesen Üvegből Készült Emeletes Lifthez közel. Pár másodpercig tartó homlokráncolás után felhívja a liftet, belépve a fülkébe, benyomkodja rajta az összes gombot, a Hónap Dolgozója pedig semmit sem vesz észre ebből. Elégedett mosollyal arcán tovább sétál a lifttől az egyik finomságot kínáló automatához, szerez magának egy pohár illatos, gőzölgő mentateát és egy szokatlanul finom muffint, majd leül a kényelmes bőrfotelek egyikébe. Mire elfogy a mentatea és a szokatlanul finom muffin, már pontosan tudja, milyen színekben pompázik a közeli szökőkút, és hány vízcsepp táncol a közepében. Hirtelen elmosolyodik és zsebébe nyúl, előkapja az Időtojást és megforgatja markában. Az egy pillanatra felizzik, közepén Lehetséges Kisördög barátságos arcocskájával.
Legutóbbi módosítás: 2015.10.03. @ 14:13 :: Fenyvessy Szilva