Távol az ország fővárosában tomboló szibériai hidegtől, az alternatív valóság egy pontján, szubtrópusi környezetben a gyorsan és szabadon száguldozó Valószínű Vámpírka váratlanul összeütközik Lehetséges Kisördöggel, aki épp úton van a Szörnyike- Etológiai Egyetem tanszékére.
— Sziamia, kisördög!
Lehetséges Kisördög első pillanatban totálisan zavarba jön, mukkani sem tud, mindössze a processzorai dolgoznak odabent, és erre az eredményre jut:
„Oh, ma miért pont a letölthető bikinimet vettem fel? ha ezt tudom….!”
Valószínű Vámpírka megköszörüli a torkát — hiszen még most sem érkezett válasz a barátságos üdvözlésre, és odanyúl Lehetséges Kisördög arcához, felemeli a bal oldali fehér nyuszis fülvédőt Lehetséges Kisördög helyes kis füléről, közelebb hajol hozzá, és artikuláltan, lassan tagolva, széles mosollyal arcán mondja:
— Ku-kucs-kaaaaa!
Lehetséges Kisördög rátekint Valószínű Vámpírkára ártatlan szemeivel:
— Ah, szia Vámpírka, hogy s mint?
Miközben erre gondol:
„Hát ezért nem hallottam semmit!”
Valószínű Vámpírka — még mindig széles mosollyal arcán — leveszi a fülvédőt Lehetséges Kisördögről, majd érdeklődve forgatja kezében. Ránéz ismét Lehetséges Kisördögre, vidáman szól hozzá.
— Köszönöm szépen, én remekül. Főképp, hogy így egymásba futottunk. Csak nem fázol Kisördög?
Lehetséges Kisördög egyre mélyebben néz Valószínű Vámpírka ezerszínű szemeibe, olyan mélyen, hogy szinte már az összes valószínűséget képes felfedezni benne.
— Nem, nem fázom, sőt határozottan úgy érzem, nagy a forróság itt.
Sóhajt egy nagyot és váratlanul lepattan róla a letölthető bikini felsőrésze. Miközben Valószínű Vámpírka ezerszínű szemei továbbsiklanak — kicsit lefelé — Lehetséges Kisördög formás kis halmocskái felé, kicsit elkámpicsorodott hangon szól hozzá:
— Milyen kár, pedig ha fáznál, szívesen karjaim közé vettelek volna, tudod, Valószínű Vámpírka ölelésének melegítő és egyéb pozitív mellékhatásairól már rengeteg tudományos feljegyzés született — és egy nagy kacsintással zárja a mondatot.
— Hümm, hümmm — gondolja Lehetséges Kisördög, ismét sóhajt egy nagyot és a letölthető bikini bugyija is lehullik róla. Védekezőn maga elé fonja karjait, és még ártatlanabbul néz Valószínű Vámpírka szemeibe:
— Brrrrr… azt hiszem, elvesztettem a letölthető ruhácskámat, most már borzasztóan fázom. Ha gondolod, megmutathatod, hogy működik a Valószínű Vámpírka ölelés melegítő mechanizmusa, és majd a Szörnyike- Etológiai Egyetem tanszéken a szabad témás kutatások körében publikálok róla egy tudományos értekezést.
Valószínű Vámpírka is egyre mélyebben néz Lehetséges Kisördög huncut szemeibe, olyan mélyen, hogy már szinte az összes lehetségességet felfedezni véli benne. Kitárja két karját, szemét le nem veszi Lehetséges Kisördögről, az pedig lassan odalépked lábacskáin, egyre közelebb hozzá. Átölelik egymást és összeérnek, a csendben semmi mást nem hallani csak az örökkévalóság eme két pajkos lényének csendes, némiképp izgatott szuszogását. Valószínű Vámpírka felől egyszer csak:
— Szniffszniffszniff…
Beleszagol Lehetséges Kisördög hajába, miközben karjában tartja Lehetséges Kisördög határozottan egyre forrósodó testét.
— Nyüffnyüfffnyüffff— válaszolja Lehetséges Kisördög.
— Miért nyüffögsz kisördög? — kérdezi Valószínű Vámpírka.
— Oh, hát nem is tudom… — és belefúrja fejét Valószínű Vámpírka erős vállainak egyik gödrébe.
Valószínű Vámpírka megérinti Lehetséges Kisördög állát és felemeli arcát, hogy ismét szemébe nézhessen:
— Mondd csak el nekem.
— Ó Vámpírka… Hát az úgy volt… — hebeg-habog Lehetséges Kisördög — hogy… a szexmanók és álommanók elkóboroltak, pedig már nagyon régóta együtt dolgoztunk közösen a Tudat Alatti és Tudat Feletti Mozgalmakban. Mióta kóborolnak és éheznek, az Időn és Téren Túli (Teljesen Elképzelhető) Varázskastélyból eltünedeznek a kincsek, és Minden Létező azt üzente, hogy a kincsek felfedezése nélkül az emberekben kialszik a Gyermeki Kíváncsiság talán örökre, és ha ez bekövetkezik, akkor Unalmas Monotónia elfoglalja Minden Létező trónját a Föld nevű bolygón — ami egy a valószínű univerzumok varázslatos bolygói közül — lakóit pedig megfertőzi a közönyös depi nevű roppant veszélyes betegség. Az én feladatom felkutatni olyan bátor hősöket, akik hajlandóak az eltűnt kincsek nyomába eredni és összeterelgetni, visszaszelídíteni az elvadult szexmanókat és álommanókat.
— Hümm-hümm — elgondolkozik Valószínű Vámpírka, miközben kezei lassan lecsúsznak Lehetséges Kisördög hátán, finoman simogatva bársonyos bőrét, le egészen gömbölyödő popsijáig, aztán vissza a vállacskákhoz.
— És mondd csak Kisördög, hogy állsz ezzel a feladattal? — kérdezi, és tekintetét Lehetséges Kisördög tekintetébe fúrja, jobban, mint amennyire bárki is lehetségesnek gondolná.
Lehetséges Kisördög felvidul, igaz előtte egy pillanatra összeráncolja homlokát:
— Egy kincset te már megtaláltál a valószínű univerzum varázslatos bolygójának egyik szigetén, az egyik alternatív valóság téridőpontján, a csodálatos hírű vadászösztönöd vezetett el odáig. Nem emlékszel rá?
Valószínű Vámpírka egy pillanatra elfordítja tekintetét, koncentrál majd…
— Oh, igen, emlékszem már! — és bal kezének ujjait most Lehetséges Kisördög tincsei közé temeti, és játszani kezd velük.
— Nem is tudom, Kisördög. Nagyon sok dolgom van mostanában. Ám véletlenül sem szeretném, ha az általad emlegetett katasztrófa bekövetkezne, borzasztó lehet egy olyan bolygón élni, amin Unalmas Monotónia uralkodik, nem, ezt még elképzelni sem tudom, annyira szörnyű. Biztos kitalálunk valamit.
Lehetséges Kisördög egy pillanatra megkönnyebbül, nagyot szusszan.
— Igen, tudom én, te vagy a legalkalmasabb, hogy egy ilyesfajta küldetés biztosan sikerüljön… csak hát… — Lehetséges Kisördög elnéz jobbra-balra, furcsán mozgatja nóziját, mocorogni kezd Valószínű Vámpírka karjai között. Orra alatt halkan motyogva folytatja, lehajtja fejét, és beszéd közben lábujjait mozgatja és figyeli.
— Úgy hallottam bizalmas ismerősöktől, hogy az idő határaival nem vagy nagy barátságban. Tudod… azt gondolni vagy hinni Minden Létező egyik legkreatívabb játékáról, hogy az valami olyan, amit Időhöz, Térhez, Határokhoz, sőt Határ-időkhöz lehet kötni; teljesen értelmetlen, mert akkor a kincsei is láthatatlanok maradnak előtted. És hát… meggyőzni sem lehet senkit, mert a Szabad Akarat törvénye szerint az örökkévalóság lényei azt hisznek és gondolnak, amit akarnak, ez az egyik legfontosabb Törvény.
Valószínű Vámpírka komolyan néz maga elé, majd megszólal:
— Meglátjuk, Kisördög, meglátjuk. Valószínűleg van megoldás… ha mást nem, beszerzem a Szuper Kincskereső Szemüveget, amely tér-időtől függetlenül is segít felkutatni a kincseket és elvégzek egy Szexmanó/Álommanó Pásztor Képző Kurzust. Kezdetnek talán ennyi is megteszi. Mit gondolsz?
— Micsoda ötlet! Ez tetszik nekem — mosolyog Lehetséges Kisördög, és közben mocorog Valószínű Vámpírka meleg tenyerei között.
— Oh, jaj nekem — és egyik kezét felemelve kisördög-szarvacskáját elkezdi csavargatni. — Úgy hallom, hogy hívnak, lassan tovább kell mennem, pedig olyan finom volt itt átmelegedni a karjaid között.
Valószínű Vámpírka még egyszer alaposan magához szorítja Lehetséges Kisördögöt, egyik markában annak popsijával, közben szippantva még egy nagyot Lehetséges Kisördög hajának illatából.
— Ha szükséged van még további tapasztalatokra szabad témás kutatások tekintetében, csak jelezném, szoktam errefelé és ehhez hasonló valószínűségekben száguldozni — mondja Valószínű Vámpírka, és ismét mélyen belenéz Lehetséges Kisördög szemébe.
— Ez nagyon kedves tőled, azt hiszem, én is szoktam errefelé és ehhez hasonló lehetségességekben felbukkani — és visszanéz Valószínű Vámpírka szemébe, olyannyira valószínűen, hogy már majdnem valósággá válnak mindketten.
Lehetséges Kisördög egy finom puszit lehel Valószínű Vámpírka ajkára és kihasználva annak meglepettségét:
— Vámpírka, nem kérhetném vissza a nyuszis fülvédőmet? Most hogy elvesztettem a letölthető bikinimet, feltétlenül szükségem van rá, mert teljesen pucéran nem lehet megjelenni a Szörnyike- Etológiai Egyetem tanszékén.
Valószínű Vámpírka felocsúdva a váratlan pusziból megszólal:
— Hát persze, Kisördög, majd én felteszem rád.
A közelben pulzáló elektronfelhőről lekapja a nyuszis fehér fülvédőt, és visszahelyezi Lehetséges Kisördög helyes kis füleire.
— Legmélyebb tisztelettel most búcsúzom tőled, Vámpírka! További jó utat! — mondja Lehetséges Kisördög, és közben pukedlizik egyet.
— Pusszancs tappancs — mondja Valószínű Vámpírka és egy-egy puszit lehel Lehetséges Kisördög lábacskáira — amelyeken nyoma sincs semmiféle patának.
Egy pillanat sem telik el, és halk pukkanás, Lehetséges Kisördög eltűnik, Valószínű Vámpírka pedig egy meghatározhatatlan sebességű suhanás közben tovább száguld az alternatív valóságok végtelen mezején.
Az alternatív valóság azon pontján, ahol találkozott az örökkévalóság eme két pajkos lénye, egy ideig még apró csillámló, szikrázó atomok pulzálnak ezüstös- vörös- fekete-fehér színekben. Ha véletlenül arra jársz, biztos néhány rád tapad és megmagyarázhatatlan jókedv fog el, olyan, amely átmelegíti az Univerzum bármelyik lakóját.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Fenyvessy Szilva
