Lágyan, szégyellősen,
sebzett levelek sóhajában,
anyák őszhajában
bujkál a hátrafésült tegnap.
Egy percre nincs szívdobbanás…
Véresre cserzett októberben
elszakadás ez.
S ha ledobják fonnyadt szirmukat
a ködben pislogó hajnalok,
a csend olyan puha lesz,
hogy néha belehuppanok,
összegömbölyödve,
a világot tenyerembe gyűrve
gazdag vagyok.
Csak egy pillanatra,
nincs szívdobbanás…
Legutóbbi módosítás: 2015.10.24. @ 07:00 :: Lantos Tímea