Karácsony előtt kilenc nappal sajtótájékoztatón jelentette be a kormányszóvivő és az államelnök, hogy sikeresen klónozták a világhírű genetikus kutató intézetében a felcsúti lelet eredetijének dns -ét, így már csak néhány nap és megszületik — akarom mondani, világra hozzuk — javította ki magát szerény mosollyal az elnök, tehát megérkezik a világba a kis Jézus. A természettudós és az időközben a helyszínre érkezett miniszterelnök büszkén mosolyogva, kéz a kézben mutatták meg a magzatról készült fotókat, videókat, kérdésre azonban nem válaszoltak. A genetika professzorától megtudtuk azt is, hogy nem tudják elkerülni azonban a másolt dns-ek korai, azaz nagyon gyors öregedését. Mindazonáltal a doktor úr szerint a világra jövő emberke mindenben megegyezik az eredetivel, s hónapok alatt lezajló életét teljes életként fogja megélni. Kérdésekre ő sem válaszolt.
A mi kis falunkban időnként megül a köd. Olyankor bezáródnak a hangok, minden közelebb jön az ember füléhez. A röfögés, tehénbőgés, távoli ugatás a lábtól kúszik fel fülig, a köd beburkol mindent, nem enged messzeséget látni, de a közel is sejtelemmel telt. A mi kis falunk völgyben fekszik, tehát ha megül a köd, akkor nagyon megül, nem moccan, elrejt mindent, mégis összesűrít, összenyomja az életet, a falut, annak hangjait, szagait, összenyomja az érzéseket, a beszédtémát, egyben elszigetel, s láthatatlanná tesz. Az autópálya dübörgése a kert végéből hallatszik, Lajos szomszéd kecskéi a térdünk mellett mekegnek, a tejes ládákat a mi konyhánkban csapják egymásba, a lovardából fülünkbe nyihognak a lovak, valami furcsa hangú madár a fejemen rikolt, a szőlőkben kapálók fújtatását lehet elemezni, s ha nyílt színen fingik valaki, azt is bezárja, erősíti a köd, s úgy se tudja senki, ki volt az.
Jézus vonattal jött, majd — mivel nem volt busz — gyalog indult neki, hogy visszamenjen addig, ahol a ládát, benne az előbőrrel, megtalálták. Ahogy azonban Kajászón kisétált a kanyarból, előbukkant a ködből egy ismerős arc s ott látta szent Pétert a kútnál üldögélni és falatozni. Nem Péterről van szó természetesen, hanem a harmatos Laciról, aki az első kanyart már megtette a kocsma-pláza útvonalon, s most hazafelé ballagott, s mert a néhány felesre és a több liter borra már nagyon megéhezett, így a kiló párizsit, erős paprikát és a fél kiló kenyeret a kút medencéjének kávájára terítette magának, leült és éhségét csillapította. Akkor állt meg mellette Jézus, kívánt jó étvágyat, s bár valamiért Péternek szólította, harmatos Laci jó szívvel invitálta a baromfipárizsihoz. Jézus ugyan arra lett volna kíváncsi, mennyi még az út Felcsútig, de valóban éhes is volt, mert búcsú és pénz és mindenféle cucc nélkül szökött meg az őrizetből, s csak az a válogatott focimelegítő volt rajta, amit hétköznaponként bent viselt.
Tulajdonképpen szerencséje volt a vonaton is, mert a kalauznő a mozdonyvezetővel trécselt, mondhatni enyelgett, s állomásonként csak az indításhoz szaladt el az első ajtóig, így nem volt ideje a jegyekre és az utasokra, s még jó is, hogy így történt, mert ha Jézus bediktálja adatait és lakcímét, talán baj származott volna. De valószínűleg azért is tudott ilyen könnyen meglépni, mert már nem okozott léte különösebb érdeklődést. Míg korábban minden mozdulatát kamerák serege követte, rögzítette, mostanára kiszorult a hírek fősodrából, s gyakorlatilag a kutya sem volt rá kíváncsi, mióta kiderült, hogy Győzike voltaképpen Lakodalmas Lajos szerelemgyereke az áramtolvaj ufóktól, valamint hogy Andy Vajna Tímea megvették a koronát Orbánnak, s az egyforintos pályázattal Mészáros Lőrincre íratta azt, s közben kiderült, hogy valaki látta egyszer Gyurcsányt vörös iszapot lapátolni Őszöd mellett, egy szilveszteri éjszakán, menekültnek öltözve. Szóval Jézust dobták, s őrizni is elfelejtették, s mivel Jézusnak már csak néhány hete volt hátra, így arra vágyott, hogy megkeresse azt a helyet, ahonnan mostani megtestesülése eredeztethető. Most tehát itt ült, Kajászón, szeretettel fordult harmatos Laci felé, aki egyébiránt azért kapta a harmatos nevet, mert terményes Feri egyszer megjegyezte a pultnál mellette állva, hogy néha mosakodhatna is, akkor talán elviselhetőbb lenne a szaga, mire amaz közölte, hogy az ő bőre csak a hajnali harmatot viseli el, ámbátor ő olyankor nagyon fázik, így azután, amikor elköszönt, akkor már várták kint két vödör vízzel és nyakon is öntötték, mondván, hogy begyűjtötték a harmatot, de Laci csak nevetett, és rázta a botját és azt emlegette, hogy akkor most már életében nem mosdik, mert ez addig is elég lesz és igaza is lett, mert Jézus távozta után nem sokkal rá kellett törni az ajtót, mert nem jelentkezett a kocsmában nyitáskor már második napja.
Így ült Jézus a kút káváján, szeretettel nézte Laci szakállán a morzsát és a párizsi darabokat, és megszólította Lacit, miszerint mit kajálsz, ó szent Péter, s a falatozó ember persze megosztotta reggeli-ebédjét Jézussal, s mivel két félliteres borral gondolta kitölteni az időt, amíg a Mami kocsmája délután megint kinyit, így azzal is megkínálta a furcsa fiatalembert, akiről kiderült, hogy tulajdonképpen nincs hova hazamennie, ezért attól kezdve Jézus Lacinál lakott, azaz szent Péternél, akinek ettől kezdve nem volt gondja borra, de tulajdonképpen másnak sem, és a furcsa fiatalember gyorsan népszerűvé lett, eleinte persze a férfiak körében, de napokon belül a nők is megkedvelték, mert ingyen is adott finom kenyeret, bár emiatt a boltosok kissé nehezteltek rá, s ráadásul a férjeket a kicsapongástól intette, mondván, hogy a szeretethez a megbecsülés is hozzátartozik, s többek házasságát is helyretette néhány szóval, illetőleg akadt olyan család is, ahol a gyermekeket irányította a megbocsátás és szeretet útjára. Jézus segített a halastónál is sokat, mert neki nem kellett kieveznie semmiért, csupán besétált a beakadt szerelékekért, a döglött halakért, besodródott ágakért, leszakadt hálóért, egyszer pedig Kencés Barnabást tette végtelen boldoggá, amikor az többszörösen is körbejárva a témát, óvatosan közelítve azt, arról kérdezte Jézust, hogy induljon-e a polgármesteri tisztségért a következő választáson. Jézus annyit mondhatott Kencésnek, hogy miért ne indulhatna, ha ez a vágya, hogy induljon és így tegyen valamit a közösségért, úgy természetesen próbálja meg azt az utat járni. Kencés ellenben ezt úgy értelmezte — nem mellesleg lépten-nyomon közölte mindenkivel, hogy neki Jézus ajánlotta fel a polgármesteri tisztséget —, hogy le is van zsírozva az égiek felé is a dolog. Azután kapott tényleg néhány szavazatot, amelyet egyes rosszmájúak önmagában csodának állítottak be. Jézus jól érezte magát, harmatos Laci házát rendbe tette, megjavított ajtót, ablakot, bútort, kitakarított, többször is megmosta az öregember lábát, s az szégyellte ezt, mindig szabadkozott. A buzi Pistát megvigasztalta, azt mondta neki, hogy ő is az Úr gyermeke, nem kell neki szégyenkeznie, s nem tehet arról, hogy őt így alkotta meg. Ezzel mondjuk többen nem értettek egyet, a szelíd és szeretettel teljes Jézustól azonban elfogadták ezt is. Többen sajnálták is Jézust, mondván, miféle mocsokság ez, hogy egyesek így játszanak mások életével, visszaélnek tudásukkal, pénzükkel, hatalmukkal, majd eldobják maguktól az embert, Istent is. De a klón ezen is csak szelíden mosolygott, s mindenki tisztában volt azzal, hogy túl van ő a földi hatalmakon, nem érhetik el.
Eljött azután a nagypéntek, s történt, aminek meg kellett történnie. Vasárnap kimentek néhányan a temetőbe, ők hozták a hírt, hogy üres a ravatalozó. Jézus megint feltámadt, és mi nem érdemeltük meg.
Harmatos Lacit már csak néhányan hívták szent Péternek, ők is csak akkor, ha már eleget ittak ahhoz, de nem sokkal húsvét után ő is itthagyta az árnyékvilágot. Buzi Pistát megint megverte valaki, s a házasságok is mentek a maguk útján, tönkre. Néhányan még emlegették, majd a szegfűszeg című bulvárlap riportere is kereste Jézust, sőt valami nyomozás is indult eltűnése ügyében, de idővel lezárták, bűncselekmény hiányában.
Jah, hogy mi lett az előbőrrel? Rózsika néni takarított, és a vitrint is kipucolta, sárga törlőruhával kitörölte, az udvaron a konténerbe pedig kirázta a rongyot. Észre sem vette a szent fitymát.
Legutóbbi módosítás: 2015.10.22. @ 11:21 :: Pogány Gábor
