Gondolkodom, hinnem kellene még valamiben,
hívnak őszi egek, párás, kék messzeségek.
Még nem mehetek, kevés a redő homlokomon,
csak gondolkodom: az óra, ha visszafelé járna…
Hitem s az örök-szépek észrevétlen elmúltak.
Már őszi virágok nyílnak, szél zilálja szirmaikat.
Utak mentén sárguló füvek, mint az emlékek.
Eső mossa, szél porral szórja léptedet…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Sonkoly Éva