Sonkoly Éva : Utak mentén

 

 

Gondolkodom, hinnem kellene még valamiben,

hívnak őszi egek, párás, kék messzeségek.

Még nem mehetek, kevés a redő homlokomon,

csak gondolkodom: az óra, ha visszafelé járna…

 

Hitem s az örök-szépek észrevétlen elmúltak.

Már őszi virágok nyílnak, szél zilálja szirmaikat.

Utak mentén sárguló füvek, mint az emlékek.

Eső mossa, szél porral szórja léptedet…

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"