József Attila: Születésnapomra című verse alapján.
Hatvankét éves lettem én.
Mögöttem maradt sok kemény
napom.
Hagyom.
A nyári nap ha simogat,
foltos szeplőket hívogat,
van ám
ragyám.
Ha ősz táncol a lombokon,
kabátom állig gombolom,
vacog
a fog.
S a télnek jeges ujjai,
didergő lelkem húrjai,
rideg-
hideg.
Tavasz ha bontja szirmait,
nem járok görög szirtakit.
Virtus?
Nincs tus!
Hatvankét éves, mit akarsz?
Szeretet morzsát csak kaparsz,
ha tudsz.
S hazudsz.
Hazudsz magadnak hajnalon,
hogy ma eljön az alkalom,
s ragyog
napod.
Hazudsz szivárványszíneket,
a feketét nem szívleled,
örök-
körök.
S bár bűzlik már a holt napod,
hazudsz magadnak holnapot,
temetsz,
feledsz.
Látod, csendben oda jutsz, hogy
mosolygó arccal csak hazudsz,
ha tudsz.
Ha tudsz.
Legutóbbi módosítás: 2015.10.04. @ 13:04 :: Vaskó Ági
