„Érik a szőlő, hajlik a vessző”,
száz tündér csóktól szüretre tetsző.
Nap-ölelt lankán pezsdül az élet,
szorgos a kéz ma, munkára égett.
Púpos a puttony, nyög a daráló-
tátongószájú szőlőzabáló.
Feltűrt a szoknya, libben az alsó,
taposólábat ma nem ér jajszó.
Szőlőhéj pattan, csurran a vére,
szomjas darázs szál, mézízű lére.
Nyikorgó présnek szorul a váza,
must ma a festő, piros lett máza.
Pocakos hordó friss murcit ringat,
gyöngyöző habján az újbor pirkad.
Legutóbbi módosítás: 2015.10.19. @ 21:33 :: Vaskó Ági
