Öreg darab volt, háború gerezdje,
csak bujdokolt, de apám észrevette,
vagy nem tudták kiféle és miféle,
de boldogan került a sors kezébe,
így biztosan már csak arra emlékszem,
hogy juhászodott hasznossá a kézben,
a dolog soha nem fogott ki rajta,
a szemelt lyukat lassún körbemarta,
s úgy kunkorodott köribe a sorja,
mintha az utca ékszerboltja volna,
s hogy jelenlétét ne tévesszék mással,
szétküldözte az olaj nyers szagával,
csak jó szükség volt sok hasznos darabból,
ám részt vállalt egy tervelt folyamatból,
bár számára is fontos volt az egység,
de elöntötte mégis a melegség,
mikor forogva belemart a vasba,
s az tiltakozva-nyögve is, de hagyta,
kis műhelyben élt, nem vágyott a Napra,
de most is itt forog, az istenadta.
Legutóbbi módosítás: 2015.11.04. @ 11:19 :: Böröczki Mihály - Mityka