Fehér Csaba : Vetetlen ég

2015.11.10. Fehér Csaba Vers 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Dért lehel rám a csípős november,
s a hegyek csúcsán hintázik az este,
fel-le járva imbolyog az árnyék,
mint részeg, ki a kabátját kereste.

 

Nyitott szemmel álmodnak az utcák,
és kéményfüstöt fújnak egyre, szálljon,
kövér pók a hold fenn hálójában,
egy hajszálvékony ezüst cérnaszálon.

 

Ránk hullnak a percek és a napok
az erdő útján sárga tölgylevéllel,
avar közé rejtőznek a szavak,
míg lábunkhoz a tavasz majd letérdel.

 

Kormos a hajnal, nézd, fekete-kék.
Felettünk fázik a vetetlen ég.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.11.10. @ 16:24 :: Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 48 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.