Emlékszem, már egészen korán
akartalak, mégis váratlanul ért
a bizonyosság: bennem létezel.
Boldog rémület, és magasztos eufória
költözött belém, és valami
különös ámulat, ahogy rám talált
az a megejtő pillanat, amit őrzök ma is,
olyan boldogan, ahogy a várakozás
áldott hónapjaiban óvtalak,
dédelgettelek, s titokban elsuttogtam
suta kérdéseim:
– akartad-e, hogy én legyek,
aki a szíve alatt őriz,
izgatottan várva jöttödet?
– Hol voltál – voltál-e azelőtt – mielőtt
elfoglaltad ezt a különös búvóhelyet?
– Tudod-e, hogy várlak már nagyon,
csöppnyi magzatom?
Válaszul megérkezett az első,
kódolt üzenet, s az alig sejthető,
halk mocorgásból megfejtettelek:
te választottad az életet,
te akartad, hogy az anyukád,
és legjobb barátod is én legyek.
Kínok közt is szárnyalva éltük át
a csodát: a születés misztériumát,
s hogy itt maradtál huszonhat,
boldog éven át, közös maradt
minden szívdobbanás.
Aztán, azon a kékké dermedt,
nyári alkonyon, mégis örökre
elengedtelek…
Szívembe rejtve őrzöm emléked,
egy vagyok újra veled.
Legutóbbi módosítás: 2015.11.14. @ 19:23 :: Gősi Vali
