ismeritek a feneketlen csendet
az osonó csuhás némaságot
fehérben nyüzsög olykor az elme
és szótlan vedli a fecsegő láncot
a kárhozat katlanában
fortyog egy őrült világ
zabolátlan
a pokol kapuja tárva
s csak a néma szavak remete fészkén
mocorog még némi bánat
én csupán testvér
a laikus
segédkezem
nyiss csapást a tiszta hangnak
hogy csörgedezze át hajlékodat
és annyi gyötört tudatból
végre
merülhess fel te is egyszer
s ha már kijelölve végtelen kerengőd
a szokásokat soha el ne hagyd
maradj hozzájuk hű szerető
hogy ne veszítsd az utad
mert ostorfán lóg az üres veder
kút mélyén csillagnyi ég hever
s lám az ingoványos tévelyen
már sűrű csend szédeleg
2015.11.25
