Nem tudom hogyan és miért,
de megidéztem lényedet
Pár emlék villant agyamba.
Párductested gyorsan
bevackolta magát
lelkem minden zugába.
Nem mozdultál csak akkor,
amikor lustán nyújtóztál,
s karmaidat kimeresztve
élvezted vagy gyűlölted
az életet, nyúlfarknyi
közös életünket.
Puha szellemként tűntél fel
és ugyanúgy, megfoghatatlanul
osontál el egy ködös hajnalon.
Nem maradt más utánad,
csupán az illatod,
fogkrém a fogkeféddel
és egy marék macskaalom.
Legutóbbi módosítás: 2015.11.06. @ 16:26 :: Márkus László
