,
Volt idő
amikor azzal,
aki bárki
lehetett volna,
de nem véletlen,
éppen ő lett,
akinek köszönhettem
megélni azt,
amit társnak hívnak,
s akivel közös
gyermekünk lett.
Hanyatt feküdtünk,
szemben az éggel,
szemünk becsuktuk,
s megeredt a világ,
ahogy soroltuk,
mennyi mindenkit
szeretünk.
De oly rövid ideig voltunk
egy időben, egy helyt,
kevés az szétosztva
-emléknek később-
hol most vagyunk.
Másként csukjuk szemünk,
nyílni is másként nyílik –
ugyanaz a pillanat
is széttart,
szívbe-agyba súlyosul.
Ketten cipeljük,
rosszul fogjuk
külön sorsunk,
rossz időben szólunk
és rosszul hallgatunk.
Legutóbbi módosítás: 2015.11.27. @ 06:54 :: Petz György
aki bárki
lehetett volna,
de nem véletlen,
éppen ő lett,
akinek köszönhettem
megélni azt,
amit társnak hívnak,
s akivel közös
gyermekünk lett.
Hanyatt feküdtünk,
szemben az éggel,
szemünk becsuktuk,
s megeredt a világ,
ahogy soroltuk,
mennyi mindenkit
szeretünk.
De oly rövid ideig voltunk
egy időben, egy helyt,
kevés az szétosztva
-emléknek később-
hol most vagyunk.
Másként csukjuk szemünk,
nyílni is másként nyílik –
ugyanaz a pillanat
is széttart,
szívbe-agyba súlyosul.
Ketten cipeljük,
rosszul fogjuk
külön sorsunk,
rossz időben szólunk
és rosszul hallgatunk.