Schifter Attila : Egy napom Veled


Reggelente, amikor felébredek,
félálmomban rögtön téged imádlak
és nagyon remélem, hogy remélhetek
még perzselő, szerelmes éjszakákat.
 
Délelőtt szintén továbbszeretlek én
– te vagy az érett Nap a nappalomban:
sütsz rám a konyhán, illemhely rejtekén,
meg a kisszobámban ’s a nagyszalonban.
 
Ám, a délután sem telhet nélküled,
hogyha feléd andalít egy cseppnyi csend:
szemeid reám barnállják mélyüket,
’s közös létünkre így mondanak igent.
 
Az este oly ráérősen érkezik  
  hiányod körme érdesen simogat.
Az érzéseknek nincsenek érveik:
szívemre vágyak szegeznek kínokat,
 
de eljön az éjjel, titkokkal tele:
íriszed hídján sárgán vibrál a Hold.
Páromként a Sorstól téged kértelek
’s láthatjuk,  benned  –  ezúttal válaszolt. 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.11.05. @ 18:38 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás

A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.