Reggelente, amikor felébredek,
félálmomban rögtön téged imádlak
és nagyon remélem, hogy remélhetek
még perzselő, szerelmes éjszakákat.
Délelőtt szintén továbbszeretlek én
– te vagy az érett Nap a nappalomban:
sütsz rám a konyhán, illemhely rejtekén,
meg a kisszobámban ’s a nagyszalonban.
Ám, a délután sem telhet nélküled,
hogyha feléd andalít egy cseppnyi csend:
szemeid reám barnállják mélyüket,
’s közös létünkre így mondanak igent.
Az este oly ráérősen érkezik
– hiányod körme érdesen simogat.
Az érzéseknek nincsenek érveik:
szívemre vágyak szegeznek kínokat,
de eljön az éjjel, titkokkal tele:
íriszed hídján sárgán vibrál a Hold.
Páromként a Sorstól téged kértelek
’s láthatjuk, benned – ezúttal válaszolt.
Legutóbbi módosítás: 2015.11.05. @ 18:38 :: Schifter Attila