Takargatnád titkaid
előlem, mindhiába.
Kell, hogy átérezd,
átlátszó hadicsel csak.
Engem ma már
meg nem téveszthetsz.
Önveszélyes játék ez,
amit valódból eltakarsz.
Ha támadsz, én hátrálok,
hogy vége legyen
minden attaknak.
Mi mást tehetnék,
hogy ami szép volt
s amit még adhatsz,
ne vesszen kárba.
Felcsillanó égi lámpásként
ragyogásod őrzöm
magamnak.
S hagyom, hogy színt vallj.
Csak nézlek, meg se szólalok.
Mosolyt csal arcomra, ahogy
rejtegeted előlem makacsul,
– amit régóta tudok –
hogy titokzatos legyél.
Közben elém tárod
észrevétlen minden titkodat,
amit elrejtenél.
