Seres László : Átlátszó hadicselek

2015.11.09. Seres László Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Takargatnád titkaid
előlem, mindhiába.
Kell, hogy átérezd,
átlátszó hadicsel csak.
Engem ma már
meg nem téveszthetsz.
Önveszélyes játék ez,
amit valódból eltakarsz.

 

Ha támadsz, én hátrálok,
hogy vége legyen
minden attaknak.
Mi mást tehetnék,
hogy ami szép volt
s amit még adhatsz,
ne vesszen kárba.
Felcsillanó égi lámpásként
ragyogásod őrzöm
magamnak.

 

S hagyom, hogy színt vallj.
Csak nézlek, meg se szólalok.
Mosolyt csal arcomra, ahogy
rejtegeted előlem makacsul,
– amit régóta tudok –
hogy titokzatos legyél. 

Közben elém tárod
észrevétlen minden titkodat,
amit elrejtenél.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.11.09. @ 15:18 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.