Balázs Gyula : Delíriumok (2.)

Ősi tóban hínár lebeg,

Vízbe fúltak nyálkás haja,

Rémálmoktól lázas beteg,

Méregzöld az agg éjszaka.

 

Fülleteg csend ül a tájon,

A sziklákat árnyak marják,

Csillag ég a láthatáron

S úgy vöröslik, mint a skarlát.

 

Borzas bokor sziluettje,

Pufók varangy ül az alján,

Nyirkos kelés lomha teste

Zsenge füvek selyemhalmán.

 

Lágy mohákon sóhaj reszket,

Elbódító bánat-mákony,

Ragadozó holdfény tesped

Sötétlila áfonyákon.

 

Ősi tóban hínár lebeg,

Vízbe fúltak nyálkás haja,

Rémálmoktól lázas beteg,

Méregzöld az agg éjszaka.

Legutóbbi módosítás: 2015.12.17. @ 18:30 :: Balázs Gyula
Szerző Balázs Gyula 46 Írás
...Azt hiszem, az egyik legnehezebb dolog az életben - várni. Már amennyiben az ember még nem gondolta végig, mi is ez a dolog valójában, nem tudja, mit kell az alatt érteni. Először becsapós, mert amikor várunk valamire, közben az is motoszkál a fejünkben, hogy közben valami mást elszalasztunk. Sokszor nehéz megkülönböztetni a várakozást az időpazarlástól. Aztán egy idő után lassan ráébredsz, hogy a várakozás fogalma nem egyenlő az egyhelyben toporgással, az üres tétlenséggel. Sokkal inkább társítható olyan fogalmakkal, mint a "fejlődés", az "érés" vagy a "haladás". Ülni a robogó vonaton, mely a cél felé zakatolÀ¦ És néha elbóbiskolni vagy elszívni egy cigarettát; kinézni az ablakon és megcsodálni az elsuhanó tájak összekuszálódó képét; felidézni a régi szerelmeket abban a kicsit piszkos, füstös, ámde valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mégis csak hangulatos kis kupéban, nos, az semmiképpen sem elpocsékolt idő: az a legteljesebb várakozás - az maga az élet...