Üres a tegnap, remeg a tér,
Sápadt emlék a dunyhán a dér,
Látomások, régi borok –
Jajvicsorog, Jajvicsorog!
Fejedelem ő, két fia van:
Kocsonyás jövő, holt önmagam,
Mélyemben mérgesen morog –
Jajvicsorog, Jajvicsorog!
Széjjeltép, összerak és megráz,
Érzem, felszökik bennem a láz.
Oktalanok már az okok –
Jajvicsorog, Jajvicsorog!
Hajó az ágy, tenger az álom,
Boncolom magam ezüst tálon,
Képzet-rongyban látnok molyok –
Jajvicsorog, Jajvicsorog!
Nincs már homok, hallgat az óra,
Fészkére száll a meddő gólya.
Élnék, de a kényszer konok –
Jajvicsorog, Jajvicsorog!
Legutóbbi módosítás: 2015.12.19. @ 17:03 :: Balázs Gyula