Beleremegek a rengetegbe,
Arcom a semmibe mered.
A nagy futóhomok éjszakában
Száz kicsiny tócsa szendereg.
Hideg vért isznak a szomjas vágyak –
Pazar gyönyör, lomha magány.
Árnyékként settenkedik az idő
Egy kék mosoly túloldalán.
Hamut szitál egy tűzfészek felleg,
Elrepültek már a fecskék –
Vesztükre szűk pupillába vesztek
És szétfolytak, mint a festék.
Lassan áramlik a nesz a csendben,
A szív érdes fűszálon ül.
S a szikáran álló út menti fán
Egy részeg angyal hegedül.
Legutóbbi módosítás: 2015.12.21. @ 19:14 :: Balázs Gyula