Számon mély seb a hallgatás.
Mint macska, dorombol a csend.
Most csillagos vicsorgással
Mered rám a tátongó űr.
Borotvált, kopasz angyalok
Egy kopottas lavór körül;
Mossák szorgosan az idő
Szövetéből a foltokat.
Fűszálak verejtékeznek
Okkersárga sóhajokat
S a múlt szétnyíló hegéből
Fekete orchidea hajt.
Legutóbbi módosítás: 2015.12.28. @ 23:19 :: Balázs Gyula