A túloldalon minden más.
Szétporladó, fakó színek.
Egyedül él ott egy bohóc,
Ki nem kell most már senkinek.
Kettétörött tükörbe néz,
Az idővel játszik csupán.
Kopottas, ősz hajába tapad
A hamuszürke délután.
Üres üveget lóbálgat
És lejárt gyógyszereken él
S ha elhagyja a vén házat,
Önmaga körül mendegél.
Nem vágyik pénzre, se rangra,
Foszlott remény a zubbonya
S ha kér, Istentől kéreget,
De napfényt mégsem kap soha.
Leoltották már a lámpát,
A volt színpad üresen áll.
S a letűnt cirkusz-messiás
Most némán megváltásra vár.
Legutóbbi módosítás: 2015.12.31. @ 17:30 :: Balázs Gyula