Böröczki Mihály - Mityka : Fagyhatár

2015.12.12. Böröczki Mihály - Mityka Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Kitartón araszol a tél,

a csont csattog, vacog,

nagy útra lovagol  a szél,

s megy két lábam gyalog.

 

Bolond ki, messzi útra tér,

mert éjjel fagyni fog,

a fákra hálni jár a dér,

az árnyék sem inog.

 

A messzi önmagába ér,

a csönd most húz lapot,

a testben fölgyorsul a vér,

s eléri a Napot.

Legutóbbi módosítás: 2015.12.12. @ 08:35 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.