az óév küszöbén állok
itt ahol már számomra
nem nyílnak új virágok
ahol gyönyörű múltam
és aranykorom visszaint
tovatűnő vágyaimmal
védtelen egymagam
maradtam hervatag
jelen és jövő
illúzió és remény
a búcsúzásban
egymásba ér
s mire feleszmélsz
elszáll az év
voltam sóvárgás
ködbe vesző kiáltás
ragyogó csillag egeden
honnan a sarki fény ered
viharaink után szivárvány
szikrázó villám égi láng
szellő a dombok oldalán
álmaidban látomás
csendedben a félsz
simogató lágy érintés
örömhozó játék
a szerelem szigetén
lassacskán lehull rólam
minden emlék
most szomorú szép
énekem vacog
árván hagyott ajkamon
csókjaid arcomra fagytak
öleléseinket őrzöm hasztalan
csak vonszolom a napokat
többé nem akarlak
és nem is tudlak visszasírni
hiába minden fohász
kihúnyt a régi láz
minden oly dísztelen
itt állok reszketeg
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: D. Bencze Erzsébet