Odakünn a havas ágakon,
a bánat reszket, s a fájdalom.
Míg lopva mellettük megülök,
csillagok csendjébe merülök.
Elvesztem egykor az édenben,
s talán a szenvedést érdemlem.
Valaha rég, egy ember voltam,
most fehér fényben ring a tollam.
Ezüstös veretű szárnyamon,
ma éjjel, Istenhez szállhatok.
Mennyeknek mannáját hinti rám,
s üdvözít engem majd hitimám.
