(2015)
Kékké fagyott a sűrű messzi,
mind megannyi fedél alatt,
most jó lesz megpihenni.
Szívekben csönddé lényegülve
hasson át a szeretet,
kapjon belőle mindenki —
Az összes ház templom legyen,
egyetemes oltalom,
Nap keljen a porló arcokon!
*
Keresztet vető kezek
forrása vagyunk,
örök szakadék-nélküliség,
jelen, és a nem oly’ rég (!)
Legutóbbi módosítás: 2015.12.23. @ 21:10 :: Serfőző Attila
