— Idefigyelj, ma nem eszlek meg!
— Miért?
— Képtelenség! Már nem bírom… Idejét sem tudom, mióta csámcsoglak. Ha ilyen különc kívánságaid vannak, legalább táplálkoznál rendesen. Naponta meg kell ennem téged, de te hanyagul lesoványodsz. Se vitamin, se ásványi sók nincsenek benned, már én is elkezdtem fogyni…
— Miért?
— Miért, miért? Magamnak koptatom a számat, te! Az előbb már elmondtam. Egyáltalán, honnan vetted ezt az ostobaságot? Delente tányérba fekszel, s ha tetszik nekem, ha nem, fel kell falnom téged…
— Miért?
— Figyelj, berágok! Fogadni mernék, hogy te nem kérdezted meg magadtól az okát. Egyrészt szeretek biztos helyzetekben fogadni, másrészt túl jól ismerlek. Alacsony is lettél és a deszka hozzád képest hájas.
— Miért?
— Azért, mert nem eszel rendesen, és engem is arra kényszerítesz, hogy naponta semmi mást ne egyek, ne rágjak, csak téged, pedig hasonló vagy a fűrészporhoz.
— Miért?
— Mert se ízed, se bűzöd. Korábban volt, de már szagod sincs. Valamikor, gyerekkoromban megkóstoltam a fűrészport, ha ettél iskoláskorodban füzetlapot, akkor tudod milyen az íze.
— Miért?
— Azért, mert olyan, mint a fűrészporé, és mint tudod, a papír is fából készül. Körfűrész nélkül fűrészpor sem lenne…
— Miért?
— Jó kérdés, végre valami, amire tisztességesen lehet válaszolni. Bármilyen fűrész jó! A hagyományos kézi, a szalagfűrész és minden egyéb.
— Miért?
— Mert mindegyik után a te ízed keményporos csomója marad hátra!
— Miért?
— Sajnállak, te! Jobban, mint az ajtómra morgó kutyámat… Azért ne túlozzunk, még ha szét is szedi a bejáratot — és az összes kinti cipőt, meg mást, mert nincs jobb dolga, csapkodja a levadászott lábbelit —, nálam akkor is ő a nyerő. Na figyelj! A sok miért miértet szül, holnap megeszlek, úgy igazából, mint a sült oldalast hajdanán.
— Miért?
— Csak!
Az emberek bámultak. A két utcai provokátor beült a kocsiba és harsogva nevetett, majd elindultak.
— Te Lajos, szerinted jól csináltuk?
— Miért?
— Behúzok egyet, ne játszd tovább az eszed!
— Miért?
— Szállj ki a kocsiból!
— Miért?
— Én ilyen emberrel nem maradok egy járműben!
Tamás kiszállt, becsapta az ajtót és sértődötten odébb állt. Lajos a volánhoz ült, hátraintett, vigyorgott és beletaposott a gázba. A kocsi nem az övé volt, de előzetes megállapodásuk alapján — ha sikerül megsértenie Tamást — beörökölte…
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Boér Péter Pál
