Böröczki Mihály - Mityka : Hólyagballon

Nyomtatás

A luftballont  akkortájt nem ismertük,

még híre-hamva sem volt a falunkban,

az embereknek könnyű volt a lelkük,

s én ezerféle játékot is tudtam,

az iskoláskönyv se jelentett gondot,

csak pár óra volt az a nagy kötöttség,

de végigjártam, mint apám a frontot,

az apró könyvtár szinte minden könyvét,

a könyveket, a játékot is áldom,

azóta olyan pille öröm nincs még,

egy óriási ablak nyílt a tájon,

és levette a zárt világ bilincsét,

s mint minden télen, disznóölés táján,

már jó előre vártam a kalandra,

hogy nekem adják, s átöblítve várt rám

a belső részek hólyagos darabja,

és fújtam-fújtam, illesztve a számhoz,

a máshoz szokott gömbölyöcske csücskét,

míg labda-nagy lett, kész a hurkoláshoz,

s a társaimat ette az irigység,

nem szállt magasra, mégis csudaság volt,

szál madzagon himbáltam rá a szélre,

a jókedvem, mint szítt hasábfa, lángolt,

és karikákat nevetett az égre,

ma úgy gondolok vissza az egészre,

hogy az időm még játszani is rá ért,

és azt a lufit, bármi csenevészke,

nem adnám semmi gázzal telt csodáért.