Böröczki Mihály - Mityka : Január

2016.01.04. Böröczki Mihály - Mityka Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Széllel, hóval, jéggel jár…
ropogóst a január,
fagy szülötte, tél hava,
csikorog a dallama,
lába elé hófehér
pamacsokat szór a tél,
visel havas kalapot,
örül harmincegy napot,
s mert szívét a napmeleg,
sosem olvaszthatja meg,
deres fejjel éldegél,
s észrevétlen véget ér.

Legutóbbi módosítás: 2016.01.04. @ 09:15 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.