A szív, a nyelv és fejhúsból java,
a tokaszalonna és illata,
és bürkéből pont annyi szép darab,
hogy abálódva összeforrjanak,
még látom, ahogy éllel vagdalom,
a lemosdatott bontóasztalon,
a szívből előbb kínált meg a sors,
csipetnyi só, meg gondolatnyi bors,
már fáradtam, de akkor mennybeli
ízekkel tömtem gyomromat teli,
fokhagyma nyomva-vágva, paprika,
és őrölt bors és só, pont annyira
keveredett kerekké az egész,
hogy ujjam nyaltam ösztönösen és
már jöhetett az átmosott gyomor,
a kisgömböc, majd néhány kortynyi bor,
és néztem, ahogy befödi a gőz,
s az abált-lében jó órát időz,
kivártuk, míg az élet belefőtt,
az óra lassan ette az időt,
majd tiszta hátú deszkalapra ült,
a deszka párja a hátára dúlt,,
és vigyázzállásban fölé a súly
kilestem, ahogy szelősre lapul,
majd lassú füstre lógva várta ki,
hogy mikor fogják leakasztani,
mert tudta, hogyha asztalra kerül,
a bezárt titkára is fény derül,
és olyan is volt az első falat,
hogy íze máig nyelvemen maradt.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Böröczki Mihály - Mityka
