D. Bencze Erzsébet : Jel

 

 

Az új esztendő hatodik napján
Jézus jelenti magát. –
 
Hiába kémlelem az eget,
sehol egy csillag,
csak a köd kavarog lomhán.
 
Asztalomon az
utolsó gyertya pislákol,
karácsonyfám romokban,
lelkemben az óév összes terhe.
Valahogy el kéne indulnom
nekem is – keresésedre
Jézusom.
 
Harangszó hív,
hozzád irányít.
Királyi ajándék helyett
leteszem szívemet
jászolod tövébe…
 

*
 
Nem kell hozzá százféle csillagkép,
elég
egy aprócska jel
– a szeretet Urunktól üzen -,
hogy kigyúljon benned is
a fény…

 

Legutóbbi módosítás: 2016.01.08. @ 22:00 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873