Müller Henriette Annemariet : Dal az áldozati báránytól

2016.01.11. Müller Henriette Annemariet Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Van valami ebben
a nagyvárosi szürkületben,
amiről te jutsz az
eszembe.
Lassan változik át
a fény, s beborítja
sötét pupillád űrje
az eget.
Mohón felfaltad
az egész világom,
magam előtt látom, ahogy
ülsz az ágyamon
kigombolt inggel,
miután már végleg kitéptük
egymásból azt, ami
elszakít és először lettem
a tiéd.
Azóta is a te illatod
érzem, ha szerelmes vagyok,
marja a szám a hiányod és
sajog a kulcscsontom, hogy
ismét belevájd az ujjaid.
Már nem akarok
türelmes lenni.
Emlékszem: a cigimet
szívtad és
úgy szorítottad a kezem,
hogy már elfehéredett,
pont mint te, amikor
megtudtad, hogy vége.
Emlékszem, milyen nehéz volt
a villogó nyarunkat lecserélni
egy ócska télre.
Bizsergető a fájdalom, amit
okozol,
túl szépen fáj ahhoz, hogy
ne éljem át
újra és újra.
Azt hiszed a szépet szeretem
benned, vagy a magasztost,
a jót, s azt
akarom, hogy tökéletes
legyen – tévedsz,
látni akarom a hegeidet,
amiket az élet
miatt okoztál
magadnak,
hadd csókolgassam tested-lelked
tátongó és forradozó
sebeit,
engedd ki démonait,
táncoljanak az enyéimmel,
mutasd meg nekem az ördögöt,
kit a szív hív magához,
hamár minden mécses
eltörött,
mutasd azt, amitől félsz,
amit utálsz és amiért élsz,
mutasd a fénylő
aranyadat,
de ne takard a benned
lévő rohadást
és sarat,
majd én megfürdök
benne és
megtisztítalak.
Nem kell az ideál,
nem akarok jót,
valódit akarok
és áthatót.
Tudd: én szeretlek, ha
fáradt vagy
s ha nyelved minden
szónál összeakad,
akarlak, amikor ordítasz,
és mikor haldokolsz,
akkor is kívánlak,
így hát kérlek
engedj be,
és megmutatom
minden kincsem és
mocskos gondolatom, félelmem
és mohó, őrült haragom.
Neked adom mindenem:
a jót, a rosszat,
a fenségeset és a rútat,
az újat, a szakadtat,
testem, lelkem, szellemem
és elmém neked
megnyitom,
beengedlek és engedd
meg, hogy egyesüljek veled,
légy te az eszme,
minek nevében
feláldozom, ha kell,
az életemet.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Müller Henriette Annemariet
Szerző Müller Henriette Annemariet 0 Írás
Müller Henriette Annemarie, 21, bölcsész, talán filozófusnövendék és önképző költőtanonc kedvenc szerelmes verseim: Szabó Lőrinc -Semmiért egészen, T.S. Eliot - The lovesong of St. Sebastian "ars poeticám": so you want to be a writer? Charles Bukowski if it doesn’t come bursting out of you in spite of everything, don’t do it. unless it comes unasked out of your heart and your mind and your mouth and your gut, don’t do it. if you have to sit for hours staring at your computer screen or hunched over your typewriter searching for words, don’t do it. if you’re doing it for money or fame, don’t do it. if you’re doing it because you want women in your bed, don’t do it. if you have to sit there and rewrite it again and again, don’t do it. if it’s hard work just thinking about doing it, don’t do it. if you’re trying to write like somebody else, forget about it. if you have to wait for it to roar out of you, then wait patiently. if it never does roar out of you, do something else. if you first have to read it to your wife or your girlfriend or your boyfriend or your parents or to anybody at all, you’re not ready. don’t be like so many writers, don’t be like so many thousands of people who call themselves writers, don’t be dull and boring and pretentious, don’t be consumed with self- love. the libraries of the world have yawned themselves to sleep over your kind. don’t add to that. don’t do it. unless it comes out of your soul like a rocket, unless being still would drive you to madness or suicide or murder, don’t do it. unless the sun inside you is burning your gut, don’t do it. when it is truly time, and if you have been chosen, it will do it by itself and it will keep on doing it until you die or it dies in you. there is no other way. and there never was.

Hasonló írások

Vers

Ősi téboly

2023.07.27. Ficzu Ferenc Vers Ősi téboly bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás   Mindenfelől a téboly; a tompa, ősi hangok, majd középről a dobok— mint dermedt, ráncos arcok, és egyszerre egy ritmus, egy súlyos, lázas ütem, majd hirtelen egy dallam szaggatja szét a fülem. A semmiből a hangok, a fáradt, szürke [… Tovább]

Levél

Apróhirdetés/Időm mérték es

2023.07.04. Marthi Anna Levél Apróhirdetés/Időm mérték es bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás     apróhirdetés kék néger koponya koreai frizurás merre lehetsz most szép plejádi lány égi minőségben ikerlelket keres már kilókat veszítő ezerpillanatú újmúltba vágy haladja oldás-kötés fizikumát megtalálna már mint régen felismert önvalós/megvalósított önmagát ki már túlnőtt flegma szertelen [… Tovább]

Elbeszélés

Az odú

2023.06.14. Csillag Endre Elbeszélés 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás Évek óta etetjük apró, fekete napraforgó szemekkel, a nálunk lakó és a hozzánk vendégségbe járó madarakat. Szándékaink szerint persze, elsősorban a széncinegéket. Az élelmes, de nagyon kulturálatlanul étkező verebeket is kedveljük. Azt már kevésbé, hogy bele állnak az etetőbe, [… Tovább]

Mese

Boldogasszony papucsa

2023.05.26. Csillag Endre Mese 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás    A hőscincér jól látta, aznap az alkony pillangószárnyakon szállt le a tölgyes azon nyiladékára, amelynek kapubejáratát Szarvas szomszéddal ketten védelmezték a hívatlan látogatók ellen.    Már minden üde zöldben állt, május vége felé ballagott Időapó. A pillangók még [… Tovább]

Mese

A kékszalagos fa

2023.03.12. Ruder Jana Mese 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás   Az, amit most elmesélek, az már nagyon régen történt. Nekem is úgy mesélte el egy öreg néni, amikor várakoztam a doktor bácsira, hogy megvizsgálja a beteg torkomat. Volt egyszer egy nagy, hatalmas erdő, tele volt gyönyörű fenyőfákkal. Szerették [… Tovább]

Vers

A Brettyónál

2022.12.05. Csillag Endre Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás A”zsengék” közül való “szerelemes földrajz” Egyedül baktatok kerékvágás porán, A háló ágyából nem keltél ma korán. Döcögős ösvényen szemembe tűz a Nap, Huncut bokor ága jól az arcomba csap. Nem sajog az arcom, de a szívem, az fáj, Most [… Tovább]

Vers

Bőregér

2022.12.03. Csillag Endre Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nyomtatás Ez a “vers” egyetemista koromból, az ezekilencszáz hatvanas évek elejéről való, és pesszimista hangulatomban született. Elég hosszú, de legalább unalmas egy kicsit. Nem az akkori évszázad  verse, de az enyém, és fent volt már a Toronyban, de egy szoftveres [… Tovább]