Megismerni és megszeretni :
ez lenne a kellő sorrend.
De mi van, ha
én már szeretem,
mielőtt megismerem?
Érzem, aztán
érzékelem.
Eggyé válok vele,
aztán megízlelem.
Éppen ezért
soha semmi sem elég,
bármennyit kapok:
túl kevés
Lelkeink együtt táncolnak,
egybeforrnak, majd különválnak,
összeolvadnak,
majd mindezt újra:
Isteni ciklus.
A szeparáció illúzió,
semmi sem a többitől
külön való,
Te és én egyek vagyunk,
tudjuk jól,
elenyészik az individuum.
S mi marad?
A végtelenség – az egész világ.
———————————
Hát ez nem lett vers, kedves Szerző! Naplóba javaslom. NHI
Ez már egyszer járt itt, olvastuk, véleményeztük. Üdv: NHI
Legutóbbi módosítás: 2016.01.26. @ 09:54 :: Müller Henriette Annemariet