Mindegy, hogy marad, vagy nem marad,
ki mondja meg, kinek mi szép.
Egyik liheg, a másik jajong,
töri magát, s törik a kép.
Egyik lelkében botorkál,
másik utcahosszt lohol,
“látni távol kis falucska tornyát”
miből ha füst száll,
a vers maradós.
Te vagy az egy, ki tudja, mit akart,
más nem érthet, csak te tenmagad.
Olvasnak tollnokok, s ütnek rá pecsétet,
legyen ez ikszes, a másik csillagos.
Örülj, ha olykor lélektárs akad rád,
örömöt adtál, s a szómag földbe hull.
Legutóbbi módosítás: 2016.01.30. @ 15:00 :: Szilágyi Erzsébet
