Most forog, pörög a hó,
de bezárul majd télajtó…
Fél tenyéren hordoz
az ősz, arannyal
vöröset sző,
hallgat a tétova
tél, csillagok szűrt
fénye fél.
Léptedet őrzi a hó,
visz a zaj, nyílik
tél ajtó, léptedet
figyeli fény, zenél
a dallamos tél.
Függönyöd libben,
belül csönd, kint rend,
hangodat őrzi az év,
fél tenyéren hordoz a szél.
Csattogva int a tavasz,
hív a tócsa, szólnak szürke
szavak, kinyílik ezer
virág, szédülten
fénylik a nyár.
Melenget lágyan az ősz,
lilával vöröset sző,
zizegve zúg az avar,
fáradtan halkul a zaj.
Most forog, pörög a hó,
de bezárul majd télajtó,
melegen kacag a Nap,
s ölelve szeret a tavasz!
Legutóbbi módosítás: 2016.01.05. @ 19:06 :: Vajdics Krisztina