akarom-e tudni, hogy miért nyúz folyton ez az érz-ő
vérző szív, és miért szaladok hozzá, amíg nem késő
akarom-e tudni, hogy igazi-e a bánat a szívbejárat
küszöbénél kuporgó kislány szemében, s hányat
kell még aludni, míg néma könnyeit megértem
akarom-e tudni, hogy miért hallgatod el, s én miért nem kérdem
hogy minek jó a szerepjáték, ha a szennyes kosár
elnyeli és véget ér, de a mozsár, a rézmozsár
torz szíveinkből kifacsarja a parazsat
akarom-e tudni, hogy miért kerüljük a szavakat,
hogy miért olvad el a hó talpunk alatt a járdán,
ha tekinteteink zavartan összeszikráznak arra várván,
hogy egyszer majd nem kell elszaladniuk egymás elől
akarom-e tudni hogy mi lesz majd, ha ledől
az a két szemérmes szobor ha nem vigyázunk,
akarod-e a kockázatot, ha hibázunk?
——————————————————————————-
Tetszik ez nekem, bár ez a központozunk is, meg nem is nem annyira az esetem, de nagyobb bajom a bepirosozott mozsaras résszel van. Értem én, hogy jó rímpárnak tűnt a kosár-mozsár, de hát a mozsár nem facsar ki semmit, kiváltképp nem a parazsat. Javítás után várom vissza. Üdv: Zsó
Legutóbbi módosítás: 2016.02.25. @ 20:22 :: Bihari Csilla Rózália