Böröczki Mihály - Mityka : Dobogó dal

2016.02.16. Böröczki Mihály - Mityka Vers 4
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Összekarcolt, kis hazám,

mint a madár fönn a fán,

dobogsz zöldbe rejtve,

s átszakadsz, mint hajdanán,

az óvkodó lomb falán,

levélbe tekerve.

 

Összekaszabolt hazám,

sebzett madár fönn a fán,

gyolcsba vagy tekerve.

s mintha visszahallanám,

úgy zúg felhők hajlatán

őrizőid lelke.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.02.16. @ 12:50 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.