Böröczki Mihály - Mityka : Fánk

Úgy állt össze, mint templomban a béke,

nem leskelődtem valamennyi részre,

csak illatoltam, ahogy összerakják,

a sülni vágyó résztvevők adagját,

a porcukor, élesztő, langyos tej és

a felfutásra fertályóra sejtés,

aztán a liszt, puha vaj, s a tojásból

a sárga gömböcskék a legjavából,

majd gyúrni, gyúrni, gyúrni jó puhára,

és visszatenni nyugodni a tálba,

majd nyújtották, mint akit rajta kapnak,

míg nem lett épp jó másfél ujjnyi vastag,

s a kéz, a gyúródeszka és lélek

sok kerekségre vágta az egészet,

s hogy vékonyodjon, készen a sütésre,

egy óvatos ujj hatolt közepébe,

és mint aki a nagy munkába fáradt,

a mért percekből pihent még egy párat,

aztán a sütés utánozhatatlan

lágy ritmusa a bizsergő olajban,

fedő fölé, s a lyuggatott alulra,

majd fedő nélkül, megfordítva, újra,

mert tudta már a szalagosra sültje,

hogy melyik alul és melyik fölülre,

rá porcukor, s baracklekvár, a házi,

hát hogyan tudtam volna ellenállni,

s míg a legelső harapásra vártam,

már ezer íz igyekvült szét a számban.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.02.08. @ 09:46 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.