Úgy állt össze, mint templomban a béke,
nem leskelődtem valamennyi részre,
csak illatoltam, ahogy összerakják,
a sülni vágyó résztvevők adagját,
a porcukor, élesztő, langyos tej és
a felfutásra fertályóra sejtés,
aztán a liszt, puha vaj, s a tojásból
a sárga gömböcskék a legjavából,
majd gyúrni, gyúrni, gyúrni jó puhára,
és visszatenni nyugodni a tálba,
majd nyújtották, mint akit rajta kapnak,
míg nem lett épp jó másfél ujjnyi vastag,
s a kéz, a gyúródeszka és lélek
sok kerekségre vágta az egészet,
s hogy vékonyodjon, készen a sütésre,
egy óvatos ujj hatolt közepébe,
és mint aki a nagy munkába fáradt,
a mért percekből pihent még egy párat,
aztán a sütés utánozhatatlan
lágy ritmusa a bizsergő olajban,
fedő fölé, s a lyuggatott alulra,
majd fedő nélkül, megfordítva, újra,
mert tudta már a szalagosra sültje,
hogy melyik alul és melyik fölülre,
rá porcukor, s baracklekvár, a házi,
hát hogyan tudtam volna ellenállni,
s míg a legelső harapásra vártam,
már ezer íz igyekvült szét a számban.
Legutóbbi módosítás: 2016.02.08. @ 09:46 :: Böröczki Mihály - Mityka