Böröczki Mihály - Mityka : Fűszálak között

Nyomtatás

A gyerekkorom csordultig volt töltött,

bírt számolatlan, jóízű gyümölcsöt,

az egész falu maga volt a játék,

a kedvenc árokpartom verset költött,

a fekete szederből folyt a tinta,

a bokrok alól kiszökött az árnyék,

s én átléptem a fél világon, mintha

a hétmérföldes csizmáimban járnék.

Az ég nagy kékkel nyújtózott fölöttem,

s a jegenyék, a földdel derékszögben,

a titokzatos messzeségbe néztek,

s a fűszálak között rejtőző csöndben,

sok betű búvódott elő a földből,

sok értelme még nem volt az egésznek,

meg összemosódtak a zsenge zöldtől,

de pont a szívem közepéig értek.

Ma itt botorkálok a világ szélén,

kis pont vagyok a pillanat egészén,

és látom, ahogy fényem visszahajlik,

meg-meglassúdik hétmérföldes léptem,

s a messzi égi ismeretlen tájon,

egy óriási óceán  morajlik,

s a fűszálak közé rejtőzve látom,

ahogy a nagy víz hullámolva zajlik.