festmény Kelebi Kiss István
Arcon csókolsz, miután felkaplak a lomok közül, kinyitlak idegen
irgalomnál, az egyetlent, aki tárgyaim nyűttségében lelket ölt;
amíg selymeddel súrolom rá a nyomdafestéket, és elpirulásomat
suvickolva, fehéred bőrszínnel keveredik, felszíni betűkoptatóba
rejtesz el. Amikor minden lap bőrön át kér bebocsátást, megörül
a sok apró fekete láncszem, önként vállalkozik lelkem bilincsévé…
Legutóbbi módosítás: 2016.02.15. @ 17:42 :: Marthi Anna