keresem a lényeget
az esszenciát az értelmet
de csak hűlt helyét találni
az orgazmus utáni ürességben
sem találom magam
keresem istent de elszökött belőlem
s előlem szalad
tompák a hangok
a fájdalmak is érdesek
nincsen rájuk ír és nincsen méreg
kong a szív és az agy nyughatatlan
ezerszer újra lejátszódik az élet-film
de mindig más a végkimenetel
elkárhozom üdvözülök
szerre egymás után
majd mind egyszerre
veletek
rég elhervadt szerelmek illatát
érezni a csípős téli levegőben
megint magamra maradtam
ő meg itt ül a sarokban vár
valami kis szikrájára a szeretetnek
értelmetlen várakozás
elmúltunk
már csak egyre halványabbak leszünk
a vér nyálkás
fel kellett volna mosni miután
kivágtad a szíved
most már elrohadt a lefolyó
kiáltanék de túl fáradt
a lelkem hozzá
elengedem inkább
kifolyik a kezem közül
elsötétül
de talán majd ha bekékült
véraláfutásom el nem évül
megpróbálom még egyszer
Legutóbbi módosítás: 2016.02.12. @ 07:30 :: Müller Henriette Annemariet